Beszámoló:
1. 2025. június 7. (szombat)
Rendhagyó hétvége kezdődik! A suli előtti parkolóba ijedt szülők és kíváncsi gyerekek közé időben érkezik a nagy fehér busz.
Rimaszombatot elhagyva készülünk az első ismerkedésre: a helységnévtáblán Losenec, de mi tudjuk, hogy Losoncon vagyunk. Sétánk során tanárunk, Laci bácsi mesél, bőven van miről. A zsinagóga mellett a szlovák-magyar holokauszt történetébe kapunk betekintést, a betonoszlopokból alkotott emlékműveken bibliai idézetek. A város főtere középkori hangulatot sugároz, a gótikus református templom és a mellette lévő katolikus az itt gyökerező kultúra gazdagságát mutatja. A Kávézó falán Lehár Ferenc neve, mintha otthon volnánk…
Következő állomáshelyünk Szklabonya, vagyis Mikszátfalva. Érdekes előadást hallunk a palóc mesemondóról, megismerjük a palócleves eredetét, láthatjuk a Baló Ágnes kelengyéjét tartó ládikát is, ráadásul igazi gémes kutat. Mosolygós, kedves vezetőnkkel együtt pózolunk a Mikszáth-emlékmű előtt elhelyezve koszorúnkat.
Nagy partmászás árán vesszük be Kék-kő várát, de már várjuk, hogy este osztozunk a szobákon, majd focimeccs és rögtönzött birkózóverseny veszi kezdetét.A finom vacsora után „mesélünk a bornak”, persze csak dalban. Remek napot zárunk!
2. 2025. június 8. (vasárnap)
A buszon Nellike néni üdvözöl minket. Egész úton mesél, sikerül beszélgetnünk is vele. „Kúpok” között vezet az utunk, hallunk a környék arany- és ezüstbányáiról, és arról, hogy 1948-49 során 80000 magyart üldöztek el Csehszlovákiából. Vitték magukkal a „sírhalomföldet”. Szóba kerülnek a benesi dekrétumok..
A bajnóci vizes árokkal körbe vett reneszánsz kastély káprázatosan szép! Sajnos az eső nem engedi élvezni a kínált programot (állatkert, skanzen), talán majd legközelebb! Mátyás király 700 éves fáját viszont lencsevégre kaptuk.
Kissé elcsigázottan érkezünk Nyitrára, de a várba fel kell mennünk a program szerint, majd visszaérve Megyerre ismét finom vacsora vár. Ez után a helyi szupermarketben felfedezzük a parenyicát. Estére sétát tervezünk a központba. A „nagy megyer”, Árpád vezér fából készült szobrában gyönyörködünk, majd az ezen a vidéken is gyűjtő Bartók emlékművében. Sajnos itt is nyoma van a 48-49-es kitelepítéseknek, a Csemadok állított emléktáblát.
3. 2025. június 9. (hétfő)
„Verecke híres útja” felől 10 körül érkezünk Dévénybe. A hármas határon állunk: Ausztria, Magyarország, Szlovákia találkozásánál. A szinte merőleges fal, az óriási lerombolt erőd csodálatra méltó. A lőrésekkel, átszakított rácsokkal „díszített” emlékmű ugyancsak a diktatúrák idejét idézi: szlovák, zsidó, magyar áldozatokra emlékeztet. A járdán óriási vizarajz, Jókai idején még halászták őket a Duna ezen szakaszán. Nelli néni meghatódottan mesél a 160 magyar leventéről, akik a szovjetek elől Németországba menekültek, majd amikor haza akartak térni a szülőföldjükre, halomra lövöldözték őket. A távolban a felvidéki „Recsk” látványa: a szovjet rendszerben itt dolgoztatták a „nép ellenségeit”, sokan közülük bizony magyarok.
Nyugat bástyáját elhagyva irány a koronázó város Pozsony, mely 2003 óta Szlovákia fővárosa. Utunkon szlovák szélerőművek mutatják az útirányt, közben idegenvezetőnktől szlovákul tanulunk: Dovidenija, Jakujem, Proszim szi! Az igazi pozsonyi három nyelven beszél: szlovákul, németül és magyarul.
A város Mária Terézia kedvence volt, a várat is ő újíttatta fel, illetve egy új szárnnyal bővíttette. A „kis Versailles-t”is a királynő álmodta meg. Látunk Szvatopluk, majd Cirill és Metód szobrokat… Szerencsére áll még Árpád-házi Szent Erzsébet szobra és a Szent Márton nevét hordozó koronázó templom. Tíz királyt, 8 királynőt koronáztak itt magyar királlyá. A szabadidőnkben ki-ki a Wagner cukrászdát választja, mások Napoleon vagy Schön Náci szobránál fényképezkednek. Unikális érdekesség a reformkori magyar országgyűlés patinás épülete.
Kissé csalódunk: délután Dunaszerdahelyen zárva a Moll-aréna, a Nélküled is nehezebben szólal meg a buszban.
4. 2025. június 10. (kedd)
Bősön 10 méterrel a Duna fölött állunk, izgatottan várjuk az „átemelést”. Sikerül. Sajnos a Szigetközből az új meder miatt elpusztított 40 km-t nem sikerül megmentenünk, de hirtelen sok mindent kezdünk érteni… A tallósi Eszterházy-kastélyban is jártunk. Történelem ez is : az Esterházyak ma Monacóban élnek, az udvaron felrobbantva áll Mária Terézia fája, de a történetét tovább viszi a Habsburg Ottó ültette 3 csemetefa.
Gútán még vár ránk egy hajómalom, csacsit, kutyát simogatunk, és kezd tudatosulni, holnap mit is hagyunk itt..
5. 2025. június 11. (szerda)
Sajnáljuk elhagyni, mert megszerettük Nagymegyert. Lakszakálloson kíváncsisággal készülünk a nagy találkozásra. A helyi iskolaigazgató szívélyesen fogad, végül közösen elénekeljük a Himnuszt. Húsvér szlovákiai magyar gyerekek megtapsolják, a portás néni megkönnyezi a dalunkat. A református templomban a lelkésszel együtt mondjuk el a Miatyánkot, néhányan meghúzzák a harangot a toronyban: ez lett az ÁMEN. A lelkünkben nagy súlyokat cipelve tartunk hazafelé. A komáromi várban megérint a hely szelleme: valaha Klapka ennek erkélyéről mondta el napi parancsát. A későbbi orosz laktanya ma senki földje…
Hazaérkezvén súlyos fáradtságot még cipel a lábunk, de éjszaka minden rendbe jön : az öt nap során belénk költözött egy-egy tündér…
