Az előzetesen kapott programtervezet és az előkészítő óra alapján nagyon vártuk a következő napot, hiszen a magyar történelem egyik legfontosabb helyszínét minden magyarnak látni kellene.
Idegenvezetőnk azonban elmondta -hivatkozva a távolságra (96 km!) és a hosszú (3 órás!) utazásra- sajnos mi nem láthatjuk a történelembe Hunyadi János nevével bevonult dicsőséges diadal helyszínét, Nándorfehérvárt.
Ezért a reggeli után szomorúan, kissé csalódottan indultunk Szabadkára.
Szabadka rengeteg látványossággal büszkélkedik.
A város szívében, Főtéren található Városháza előtt találkoztunk Borisszal, a helyi idegenvezetőnkkel, akitől gyönyörű magyarsággal sok érdekességet hallottunk.
A séta során megcsodálhattuk a szecesszió kiemelkedő és egy szabadkai látogatás kihagyhatatlan épületeit.
A Zsinagóga a zsidó vallási és rituális élet központi helye, ahova a zsidó emberek összegyűlnek, hogy együtt imádkozzanak és különböző közösségi eseményeken vegyenek részt. 1902-ben épült, Zsolnay kerámiával díszítették és nagy kulturális jelentőséggel bír mindmáig. Nemrég teljesen felújították, ezáltal visszakapta egykori fényét és eredeti kinézetét.
A város szülötte volt Kosztolányi Dezső, aki elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait is Szabadkán végezte. Apja, Kosztolányi Árpád a helyi gimnázium matematika-fizika szakos tanára, majd igazgatója volt, és saját gyerekét tanácsolta el, csapta ki a gimnáziumból, mert az összeveszett tanárával, Révfy Zoltánnal. Tanulmányait magántanulóként folytatta Szegeden, de végül mégis a szabadkai gimnáziumban érettségizett.
A város legismertebb szimbóluma, a gyönyörű Szabadkai Városháza, mely 105 m hosszú, 55 m széles, 25 m magas, tornya 76 méter.
A Városháza építéséhez szükséges pénzt Bíró Károly polgármester (szobra a főtéren található) a szabadkai homokvidék felparcellázásából és eladásából nyerte.
A városházát, a híres budapesti építészek, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték. Az aulából a díszlépcsőházon át jutottunk a Díszterembe. A díszteremben a híres budapesti ólomüveges, Róth Miksa művei, ő különleges szépségű, színes üvegablakokon örökítette meg a magyar történelem nagyjait.
Középen a történelmi Magyarország területén ma már ritkán ábrázolt két Habsburg uralkodó, Ferenc József és a magyar Szent Koronát viselő Mária Terézia alakja tűnt fel. Ez utóbbi ábrázolását az indokolja, hogy Szabadka a királynő uralkodásának idején, 1779-ben lett szabad királyi város, sokáig Maria Theresiopolisnak is nevezték.
A kétoldalt látható ablakokon Árpád, illetve a legnagyobb magyar királyok, Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, Nagy Lajos és Mátyás király vitrázsképei láthatók. A díszterem két keskenyebb falán a magyar történelem ismert alakjai: Hunyadi János, Werbőczy István, II. Rákóczi Ferenc, illetve Széchenyi István, Deák Ferenc és Kossuth Lajos kelnek életre.
A Városháza előtt a Zsolnay-kerámia-borítású Kék szökőkút történetét is hallhattuk Borisztól, akitől itt elköszöntünk. Érdekesség még a parkban található az Arató szobra, amely köré gabonát vetettek, és az évszakok változásával a vetés is változik.
A Kék-szökőkúttal szemben a Pelivan cukrászdai fagylaltozás után magunk indultunk el felfedezni a város további nevezetességeit. A korzón, Szabadka központi sétányán barangolva megcsodáltuk a szecessziós épületeket, a Népszínház, a Raichle palota épületét, a Kosztolányi Gimnáziumot, és a költő szobrát.
Majd utunkat folytatva megkoszorúztuk a világ 7. Kossuth-szobrát Bácskossuthfalván.
Koszorúzás után visszaindultunk Kishegyesre, ahol vendéglátóink, a Kátai család újabb meglepetéssel: kemencés kürtőskalácssütéssel vártak bennünket. Nagyon ízlett a magunk sütötte finomság.
A helyi temetőben még egy tiszteletteljes koszorúzás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utolsó győztes délvidéki csatájának emlékművénél.
A finom vacsora után még egy kis közös beszélgetés, játék, majd mindannyian pihenni tértünk.
További fényképek:
https://www.facebook.com/photo/?fbid=729971539131061&set=pcb.729969472464601
