HATÁRTALANUL! 2024 (4. nap)

    Ismerjük meg a varázslatos erdélyi tájakat!

    Az utolsó napunk:

    A finom reggeli elfogyasztása és a vendéglátóinktól való elköszönés után elindultunk, hogy még a hazaúton is gazdagodjunk élménnyel.

    A reggeli órákban ellátogattunk Nyikómalomfalva Elemi Iskolához, mely a Tamási Áron Általános Iskola (Farkaslaka) alárendelt intézménye. Az iskolában összevont osztályban tanulnak a gyerekek.

    Segesvár felé félúton…

    Fehéregyháza Segesvárral „összenőtt” település a Nagy-Küküllő bal partján.

    1849. július 31-én a Fehéregyháztól keletre lévő sík mezőn ütközött meg egymással a túlerőben lévő orosz cári csapat és a Bem Apó által vezetett magyar sereg.

    A csata az oroszok győzelmével ért véget, Segesváron és Héjjasfalván 700-700 magyar honvéd esett el, itt temették őket közös sírba, valószínűleg közöttük volt Petőfi Sándor is. Egykori harcostársai itt látták utoljára élve a forradalmár költőt.

    Fehéregyháza határában az Ispánkút fölé, az 1867-es kiegyezés után emeltek egy Petőfi emlékművet, melynek talapzatát mindig sok magyar szalagos koszorú díszíti, most már közöttük van az általunk elhelyezett emlékkoszorú is.

    A koszorúzás után közösen elszavaltuk Petőfi Sándor Csatában című költeményét.

    Erdélyi kirándulásunk utolsó állomása Románia egyik legszebb és leghíresebb városa Segesvár.

    A város Vlad Tepes, a híres Drakula gróf szülőhelyeként is ismert.

    A fellegvár már messziről elbűvölő látvány. A 14 toronyból ma már csak 9 látható, melyet várfal köt össze, és mind egy-egy céh nevét viseli.

    Kiemelkedő látványosság és egyben szimbólum, az Óratorony, mely 64 méter magas. A toronyórának két számlapja van, az egyik a város felé, a másik a vár felé néz. Az óralap melletti fülkékben találhatók az óraütéskor körbejáró figurák: a város felé a hét napjait ábrázoló alakok, a vár felé pedig a béke, törvény és igazság, illetve a nappal és éjszaka jelképes alakjai.

    A vár keskeny, kanyargós utcáin a színes épületek között sétálva, mintha a középkorba léptünk volna vissza.

    Kihívás volt a Diáklépcső 172 fokán feljutni.

    Csodálatos élmény volt számunkra a négy nap.

    Hálásak vagyunk a kísérő tanároknak, az autóbusz vezetőnek, kedves idegenvezetőnknek, Márti néninek, a Kazincbarcikai Tankerültnek, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nak, a Scool-túra Kft-nek,  akik megszervezték számunkra a felejthetetlen kirándulást!