Ismerjük meg a varázslatos erdélyi tájakat!
3. nap
A tegnapi sok-sok látnivaló után egy picivel tovább pihenhettünk.
A gazdag reggeli után Korondra indultunk, hogy – a székelykapu fafaragó Jenő bácsi után – újabb mesterekkel, különleges kézműves mesterségekkel ismerkedjünk meg.
Csoportbontásban forgószínpad szerűen látogattunk el a taplászat, a méhészet és a fazekasság mestereihez.
A taplászat egy olyan mesterség, melyet ebben a székelyföldi faluban már csak 7 család művel.
Fábián Zoltán negyven esztendeje „beleházasodott” a taplászatba: megtetszett neki apósa mestersége. Feleségével, Tófalvi Erzsike nénivel erről a kevesek által ismert szakmáról mesélt nekünk.
A jó minőségű, gazdagon rétegzett tapló – népiesen topló – a 150–200 esztendős bükkfán nő. Zoltán járja az erdőt, vászonzsákba gyűjti a taplót, hazatérés után a két hétig érleli, ezután letisztítja, majd különválasztja a rétegeket, és kinyújtja őket. A tárgyakat Erzsike néni készíti. Az ő keze alatt válik a nagyobb darabokból asztalterítő, táska, sapka. A vásárlók kérésére karkötőket, nyakékeket, hajdíszeket, ékszeresládikókat, telefontokokat is készít. Lapnyomtatóval levélmintákat vasal, rózsavágó fémmatricával virágmintákat vág, melyekkel díszíti a különlegesebbnél, kölönlegesebb tárgyakat.
A kézműves mesterségekkel való ismerkedést a Szász méhészetben folytattuk.
Pál Zoltán a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem pedagógusa, ugyanakkor méhész.
Olyan csodálattal beszélt a virágokról, a méhek életéről, a méhészetről, a mézről, mint ahogyan csak az tud, aki a legnagyobb szeretettel, odaadással végzi ezt a nem mindennapi munkát.
Négy rajjal kezdődött, ma már 350 méhcsaládot gondoznak. Akác-, hárs-, havasi- virágmézet, virágport, propoliszt termelnek és különböző ízesítésű krémmézet készítenek.
Zoltán érdekes előadását hallgattuk és közben megannyi finom édes mézet kóstolgattunk.
„Minden gyerek, mint Micimackó szereti a mézet”
Miután jóllaktunk a finom mézzel, elmentünk megnézni hol készül hozzá a bödön, a csupor.
A korondi fazekasság híre az országhatárokon túl is elterjedt. Sehol sem dolgozik annyi agyagot formáló és díszítő fazekas, mint Korondon.
Mi Ravasz János bácsihoz és feleségéhez, Anna nénihez látogattunk el.
Az agyagból a „sárkovácsok” a korongokon edényeket és mesteri alkotásokat készítenek. A korondi kerámia formavilágából és díszítőmotívumaiból gyönyörű népművészeti alkotások születnek.
A 7. osztályos kislányok a csipketányérokra tűvel karcolnak díszítőmotívumokat.
A kézműves mesterek munkájának megismerése után kaptunk egy kis szabadidőt.
Korond központjában a Főút menti kirakóvásárban ajándéktárgyakat vásároltunk.
Délután Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványosságát, a Parajdi sóbányát szerettük volna meglátogatni (saját költségből), azonban a bányába beszivárgott a Korond-patak vize, mely a sós medertalajt kimosva tört utat magának, ezért határozatlan ideig nem látogatható.
De azért nem maradtunk program nélkül. A közeli Adrenalin Plus Adventure Kalandparkban kipróbálhattuk határainkat és képességeinket. A pályák különböző nehézségi fokozatúak, a fák közé feszített csúszó-, kúszó-, mászó- és akadálypályák. Nagyon izgultunk, de egymást biztattuk, segítettük, szurkoltunk, hogy mindenki legyőzze kezdeti félelmét. Óriási élmény volt.
Kellemesen elfáradtunk, farkaséhesek voltunk, nagyon finom volt a vacsora.
Azonban a nap még nem ért véget, egy különleges meglepetést tartogatott számunkra.
A nyikómalomfalvi Boróka néptánc együttes csodás hangulatot teremtett, táncházba hívtak bennünket. A kezdő tánclépéseket még kissé bizonytalanul tettük meg, majd egyre bátrabban, zenére, énekszóval kísérve roptuk a táncot. Felejthetetlen élményt szereztek mindannyiunknak.
