A korai ébredés, csomagolás, reggelizés után búcsúztunk vendéglátóinktól, megköszönve a sok-sok helyi finomságot, a meglepetés programokat: a táncházat és a kürtőskalácssütést.
Indulás haza!!!, azért néhányunknak már honvágyunk volt (hiszen a telefonos kapcsolattartás sem volt akadály nélküli): hiányoztak a szüleink, a testvéreink, még egy kicsit az iskola is és az otthon maradt osztálytársaink.
Azonban még néhány program várt bennünket.
Utunk a természetes eredetű Palicsi-tóhoz vezetett, keletkezéséről több legenda is született. Fényképezkedtünk a díszes, piros tulipános szívvel körül ölelt településnév előtt, sétáltunk a tó partján, gyönyörködtünk a szecessziós tóparti épületekben, villákban, nyaralókban.
Majd a Palicsi Állatkertben töltöttük el a délelőttöt. Utazásunk utolsó, de nagyon kedves állomása a palicsi Miroslav Antic Általános Iskola tanulóival való találkozás volt.
Szívélyesen fogadtak bennünket: az igazgatóhelyettes, egy kedves magyar szakos tanár néni és két nyolcadikos nagylány.
Érdekes volt megismerni a határon túli magyar iskolarendszert. Megtudtuk, hogy a magyar nemzetiségű diákokon kívül járnak ide szerb gyerekek is, akik a magyart, mint idegen nyelvet tanulják.
Ami számunkra különleges és új volt, hogy váltott műszakban tanulnak ott a diákok, ami azt jelenti, hogy havi váltásban az egyik tagozat délelőtt, a másik délután (este fél nyolcig!) jár iskolába. A negyedik osztályos tanulóknak adtuk elő rövid műsorunkat: Sajó Sándor: Magyarnak lenni című versét mondták el 7. osztályos tanulóink. A Kis üveggolyó című dalunkat először mi énekeltük, majd összetartozásunk jegyében, barátságunk jeléül a közös éneklés alatt felkötöttük a barátságkarkötőt, és finom csokoládéval ajándékoztuk meg őket.
Ők pedig az előttünk álló hosszú út előtt üdítővel és rágcsálni valóval kínáltak bennünket. Elköszöntünk a szép Vajdaságtól, még egy utolsó integetés a gyerekeknek és a tanár néniknek, hiszen még hosszú az út hazáig.
A határátlépés után azonban már gyorsan repült az idő, pedig még öt órás út volt előttünk.
Fáradtak voltunk, mégsem aludt, pihent az autóbuszon senki sem.Gyula bácsi Miskolcon köszönt el tőlünk.
Mi pedig vidáman, az elmúlt négy nap alatt többször is fel-felhangzó tapssal, énekszóval érkeztünk meg Kazincbarcikára, ahol már vártak bennünket szüleink.
Köszönetünket és hálánkat szeretnénk kifejezni a csodás utazásért, a felejthetetlen élményért a kirándulást szervezőknek, idegenvezetőinknek, vendéglátóinknak és tanárainknak. Kíváncsian várjuk a jövő évi kirándulást, reméljük, hasonló meseszerű élményben lesz részünk.
További fényképek:
https://www.facebook.com/photo/?fbid=731319008996314&set=pcb.731320118996203
