Az éjjel nagy vihar volt: dörgött, villámlott, esett az eső, erős szél fújt.
Hűvös, szeles, borongós reggelre ébredtünk. A reggeli elfogyasztása után új felfedező útra indultunk.Az óbecsei hajóáteresztő zsilipnél tettünk egy rövid sétát.
A XIX. század nagy folyószabályozási munkálatai jelentősen átalakították a kanyargó Tiszát. A Nagy kanális torkolatának Óbecsére hozása, illetve a Tűr István hajóáteresztő zsilip megépítése volt. Építése idején a zsilip saját kora hajóinak nagyságát be tudta fogadni, ám a XX. században a járművek nagysága rohamosan növekedni kezdett, és a zsilip egyre kisebbnek bizonyult, már nem volt alkalmas eredeti feladatának ellátására. Az utolsó hajót 1975-ben engedték át rajta. A régihez közel pedig egy új áteresztőt építettek.
Óbecsének ezt a látványosságát építészeti és ipartörténeti műemlékké nyilvánították.
Egy kalandos kitérő, majd Tamás bácsi, az autóbusz vezetőnk bravúros művelete után, a Dunán átívelő hídon átsétálva jutottunk fel a Péterváradi erődítményhez. Menet közben nagyszerű fotókat készítettünk a túlparton magasodó erődről.
A várba felérve, 214 lépcsőfokot magunk mögött hagyva pillantottuk meg az ott álló barokk stílusú, bolondos vagy részeges óratornyot.
Érdekességét az adja, hogy az óra mutatói a megszokotthoz képest fordítva működnek: a nagymutató az órákat mutatja, a kicsi pedig a perceket.
Ennek három magyarázata is van: egyrészt annak idején innen adták a Dunán haladó hajóknak a tájékoztató jelzéseket, így a hajósok könnyebben le tudták olvasni a pontos időt.
Másrészt a várőrséget mindig egész órakor váltották, így a percek kevésbé voltak fontosak. Egy harmadik verzió, mely szerint a fordítva működő mutatók célja az volt, hogy ha az ellenség betör a várba, akkor kissé megbolonduljon, és lekésse a csatát.
A toronyóra további érdekessége, ami miatt részegesnek is nevezik, hogy az óra vasszerkezete a hőtágulás miatt nem a legpontosabb: télen késik, nyáron pedig siet.
A téglából épült várfalakon tett sétánk közben csodáltuk az elénk táruló panorámát: Újvidéket, a kanyargó Dunát és a felette átívelő hidakat, a háttérben pedig Bácska zöldellő tájai tűntek fel.
Napjainkban a vár fesztiválok helyszínéül szolgál, évről-évre itt rendezik meg a Balkáni régió zenei fesztiválját, az Exitet.Az erődítményből utunk Újvidékre (szerbül Novi Sad), a Vajdaság fővárosába vezetett.
Séta a városközpontban. A Szabadság téren három fő építményben gyönyörködtünk: a Mária Neve római katolikus templom, a városháza és Svetozar Miletić politikus szobra.
Elsétáltunk a Vajdasági Múzeum előtt, ahol több mint 400 000 példányt tartalmazó gyűjtemény és több mint 50 000 kötetből álló könyvtár található.
A város ortodox Szent György székesegyháza lenyűgözött bennünket. Az freskók, a katedrális ólomüveg ablakai adják az épület csodálatos belső díszítését.
Szállásunkra érkezve az udvaron lévő kis tó partján és a játszótéren pihentünk.
Majd vacsora, azt követően pedig most is, mint minden nap:- Mi tetszett a mai napban? – egy-egy gondolat mindenkitől.
A nap még egy különleges meglepetést tartogatott számunkra. A néptáncot oktató Tamás bácsi és Niki néni csodás hangulatot teremtett, táncházba hívtak bennünket. A kezdő tánclépéseket még kissé bizonytalanul tettük meg, majd egyre bátrabban, zenére, énekszóval kísérve roptuk a táncot. Felejthetetlen élményt nyújtott számunkra.
További képek (Facebook):
https://www.facebook.com/photo/?fbid=727941256000756&set=pcb.727944922667056
